Újabb anonim költemény érkezett a szerkesztőségbe. Úgy tűnik, valóban nehéz dolga lesz a zsűrinek, hisz a költemények színvonala rendkívül magas. Külön dicséret jár a költőnek, hogy ezúttal a megadott témákat kimerítő művet kaptunk.Madár a folyón
Az élet úgy sodor, mint egy megáradt folyó.
Lelkem úgy sajdul, mint egy sötét hajó.
De jaj! Mit tesz egy sorvadt lélek?
Egészséges testben így mit ér az élet?
Az égen száll a kis pajkos turul,
Jó lenne repülni vele délre, tolul
Szemembe könnycsepp, s érzelem,
Eszemet elhagyja az értelem.
De mondd, miért hagytál ily kínzó kételyek közt?
Párnámra miért csepegtettél szívemet maró könnyt?
Szívem mégis oly hangosan kattogott érted,
S most ez vár reám: a szomorú élet.
Talán nem szégyen bevallani, hogy a fentebbi sorok olvasása közben mi itt a szerkesztőségben igen csak elérzékenyültünk. Azt gondolom, már megérte életre hívni ezt a kezdeményezést. Ismét csak gratulálni tudunk! Várjuk a további pályaműveket!
2 megjegyzés:
Még mindig potyognak a könnyeim. Amikor kiteljesedik a vers a turulos résznél.. áh...nem bírom...Gyönyör-ű! Csicsa-bicsa! Minden elismerésem a szerzőjé!
T., kérdezted, hogy unatkozom-e. Hogy gondolod? vizsgaidőszak van, ne bohóckodj!
Azért remélem a hétvégére /legkésőbb/ lejjebb adsz a tanulásból és lesz időd másra is.. :D
Megjegyzés küldése